Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.05.03.

Leírom ide is a naplóm legutóbbi bejegyzését. Kedden megyek a dokimhoz, és megmutatom neki, hogy tudja, hogy érzem magam mostanában. Így mégis jobban ki tudom neki is fejteni a véleményem a mostani állapotomról. :)

Úgy érzem „fenékig úszom” a depresszióban. Már március közepe óta depressziós vagyok, és egyre rosszabb. Már nagyon rossz fizikailag és lelkileg is. Hogy melyik fáj jobban: a testem vagy a lelkem, már nem is tudom, mindkettőnek nagyon fáj, rossz. És senkinek sem mertem szólni, hogy rossz a lelkemnek; és azért sem mertem szólni egy szóval sem (itthon sem, anyukám nem is tud róla) hogy szurkál, és depressziós vagyok. Tudom, hogy a depressziótól van, tudatosan végig követtem figyelemmel az állapotromlásomat, a közepétől a „végéig”, mostanáig, a mai napig.  Anyukám alig foglalkozik velem, -én úgy érzem- és öcsém állandóan elhord mindennek- csúnya káromkodó szavakkal- és kiabál velem, alig van egy őszinte, szívből jövő kedves szava hozzám; semmibe vesz engem, nem tisztel, és úgy érzem, hogy alig szeret. Szerinte én egy gyogyós vagyok, meg visszamaradott, átlagon aluli, csúnya, igénytelen, szerethetetlen, barátságtalan, szerinte én mindig csak semmirekellő vagyok, aki gyógyszereken él, és szerinte ez beteges, és hogy nem csoda, hogy mások csak néznek rajta (-ezen-), és hogy nem lehet engem, mint nővérét, testvérét felvállalnia sehol sem –fiatalok társaságában sem, mert én skizofrén vagyok, aki gyógyszereken él és hangokat hall, és aki nem tud beszélni, mert nem szeretik őt (engem). Szerinte –engem hibáztat érte- én miattam halt meg az édesapánk, és szerinte ő sem szeretett engem igazán, csak mint gyerekét, aki kipottyant a világra, elfogadott, „mert neki olyan jó szíve volt”.
Öcsém ha itthon van, mindig engem kér, hogy hozzak neki (alkoholos) sört, és cigit a dohányboltból. Hogy én menjek ki neki „sörért, borért”. Észre se veszi, hogy ez megváltozhatna, mert nekem nem esik jól, hogy mindig nekem kell kisétálni a boltba, ahol így mindig meg kell kívánjam a cigarettát, és a sört, még az alkoholosat is, vagy emiatt önt el a düh és az aggodalom, illetve a szorongás, de legfőképpen a feszültség. És még csak nem is fizikai fájdalommal társul igazán, hanem úgy érzem, hogy lelkileg földbe döngöl.
Tudja pedig öcsém, hogy ő miatta is vagyok kitéve az energiaitalnak, kávénak, ciginek, de nem csinál semmit sem, nem izgatja, egyáltalán nem foglalkozik vele, még egymagában sem; ő szerinte csak neki van igaza, csak neki lehet igaza, vagy ha kérném, az igazamat, azt mondta szó szerint, hogy: „Akkor el lehet költözni.” Meg akkor csak övé a ház, felvásárolja a ház rám eső részét- az én tulajdonjogomat- és akkor költözzek el a Bartók Béla lakótelepre., az anyai nagyapám lakásába, ahol régen laktunk kiskoromban, és ahol sehogy sem tudtam jól érezni magam, ahová személyes életem legtöbb kudarcát kötöm, ahol pszichésen némának, kiszolgáltatottnak, és süketnek éreztem magam (nem hallottam gyerekkoromban a lelkem, míg ott laktunk, és emiatt nem mertem se beszélni, se hallani, se látni- érdeklődni mások és más iránt- se szerelmesnek lenni, még igazán játszani se.
Abban a lakásban kezdett…(ezt nem írom le a blogomba, mert túl személyes, de a dokim olvasni fogja)… . …maga a „pöcegödör”.
És öcsém láb alatt érez engem, és legszívesebben oda kívánna engem. Erről úgy hiszem, ő is beszélt nekem, azt mondta, „A többi életed lehajthatod a pöcegödörbe”. És tagadja, hogy alkoholista, pedig naponta sört fogyaszt -2-3 dobozzal, sokszor 4-el is, meg bort – idehaza is van bora a pincében „boros -műanyaghordóban”- egy világos meg egy rozé. És sokszor arra is engem kér meg, hogy lemenjek megtölteni borral a két literes műanyagpalackját, vagy a kiürült borosüvegét.
És anyukámtól nem is kér ilyet, erre már egyáltalán nem képes anyukám, mert külön álló személynek tekinti a fiát, aki „csak élje a saját hülye életét, majd megdöglik.”- ilyet mondott anyukám öcsémre; és  magas ívből tesz rá, hogy öcsém engem „dresszíroz”, „fűz”, „utasít”, hogy mi mindent csináljak neki meg. Mert ha nem teszek meg neki- öcsémnek- valami szívességet, akkor rögtön ordenáré, csúnya, „sírásig sértő” szavakkal megfenyeget, és elküld a jó……………….. .
 Régen idehívta a haverjait –(2013)- hogy nevessenek rajtam, mint egy magatehetetlen részeg „szabados természetű nőn”, (így egybe, de külön külön értelmezve is egyszerre), és hogy erőszakosan gyorsan lerészegedve a sok piától amit idehoztak – kartonszámra-, vízipipa, gázmaszk, vihogó- vetkőző lányokkal- hogy alázzanak engem egy egész, vagy egy fél napon át, megállás nélkül,- így lettem még skizofrénebb 2013-ban-, volt hogy egy perc pihenőt se adtak, és csúfoltak egyhuzamban, monoton hangokat hallatva magyaráztak nekem mindenféle züllött, alkoholista, lecsúszott erkölcsű dolgokat, meg erőszakoskodtak a skizofréniámmal, meg a benső testi-lelki bizalmammal, még szociális helyzetekben is, ármánykodtak, kiabáltak, azt mondták, direkt húzzák a hajam, és hogy anyám leszar engem, úgy sem érdekli se őt, se senki mást, aki a közelemben él, és direkt lázadtak, dörömböltek, zúztak, és ijesztgettek engem, de a legtöbb ilyesfajta ijesztgetésük megalapozott volt, amiről előre szóltak, azt a másik percben meg is tették, pl. maxra állították a házimozi hifijét, és a szomszéd már csendháborításért akart szólni a rendőrségnek, szólt is a szomszédunk (-szomszédaink) többször, és csúfoltak nemileg, sőt, ordibálták, hogy hogy néz ki a testem ruha alatt, meztelenül; pontról pontra sorolták, hogy mim hol van, hogy hol az egyik, hol a másik anyajegyem, hogy milyen a szám, hogy alul milyen vagyok, hogy a mellem pelyhes-e, és hogy mekkora lehet éppen zavaromban a libidóm, és direkt azt mondták, hogy babáznak velem, hogy később megbocsátsak nekik, ha kijózanodtak, vagy ha hivatalosan elmesélem az orvosomnak.
És eljátszották egyik éjszaka, hogy ott a szellemem, az elmém a hátsó szomszédkertben, és elkezdték, hogy nyugodtan megbízhatok bennük, és én erre megbíztam bennük, és elkezdték azon nyomban, hogy ott a Brian Hugh Warner (Marilyn Manson, a plátói szerelmem, akinek a kórházban is meséltem az .......... Doktor Úrnak, és akivel már találkoztam személyesen a való életben 2013-ban is, és ez a házibuli pont utána volt hetekkel, még emlékeztem, milyen volt a szerelmemmel találkozni, életem egyik legszebb pillanata volt, és életemben először éreztem azt, hogy járok valakivel a való életben is- mert más is látta velem együtt lenni azt a fiút (férfit), még az anyukám is.  És mindenki azt mondta utána, hogy nem érdemlem meg a Mansont, meg/ vagy hogy egyikőjük sem fog felvállalni a kerti-partin – házibulin – és hogy annyi házibuli lesz, amennyit csak akarnak, mert övék a házam kertje, és a benne levő virágok,, és nőiesség, és hogy ez a nőiesség és becsület, csak is kizárólag az ő barátnőiké lehet ezentúl, mert nem bocsátják meg, hogy a Marilyn Manson kezdett velem, és hogy ezt még a Manson is meg fogja bánni, hogy kezdett velem, mert a kerti- parti keretében velem együtt próbálják majd „szarrá verni” és leégetni őt is.
És eljött a kerti-partis, sütögetős este- éjjel-, és kicsaltak engem a házunk kertjébe egymagamban, ők meg titokban már ott ültek a tűz körül a hátsó szomszéd szomszédjának a kertjében, de a sötétben a fények miatt kivehetőek voltak az árnyékok a kertjükben, a székek, és az emberek árnyékai, és teljesen áthallatszott az élő-beszédjük, szóról szóra.
 És elkezdték, hogy ott a szellemem, mert látnak engem, látják Őt, és hogy ez az ő milyen gyönyörű, meg milyen szép a lelke, én meg elhittem nekik, és ők még ezek után is azt mondták, hogy: „Te vagy Szilvi!, …”-mármint hogy rólam beszélnek. És amint ezt elhittem, elkezdtek szidni, és leskizofrémeztek, meg csúnyákat mondtak rám, mintha a kutyával beszélnének, ezután meg elkezdték, hogy ott van velük a Manson is, hogy „épp most jött meg”. És elkezdték, hogy a Mansont meghívták, engem meg direkt nem, meg hogy: „bányarémet egyébként úgysem hívunk meg!”, és mindezt hangosan, hogy áthallatszott.
Aztán elkezdték, hogy egy Kitti, vagy Brigi nevű lánynak „épp most jött meg”, és hogy emiatt nem lehet szép, mert emiatt nem láthatja Mansont, mert ő igazi nő, és a Manson megérdemli az igazi jó „közösülést”. És hogy ők ezt látni akarják, és hogy azért jött a Manson, hogy a Kittit, vagy Brigit meg………… .
 Ezt én nem akartam elhinni, meg előzőleg megígértem a Mansonnak, hogy megbízok benne, és ez a társaság előadta, ott helyben, hogy a Manson valamelyik ott lévő lánnyal ………… . És nekem végig kellett hallgatnom az egészet, ahogy sírva nyög a csaj, és szuszog a férfi, akinek/ kiknek az árnyékát láttam; látnom kellett, mert nem tudtam elmenni, bemenni a házunkba és lefeküdni aludni, hogy ne halljam őket, de lemerevedtem,, és elkezdtem sírni, zokogni, ők meg közben vihorászva, nyávogva ajzottak egymással, és végig kellett néznem, hogy a csaj pattog a fickó ölében, és majd szétszakad az ölük. Nagyon megalázó volt, főleg ha nézem a „tudatos” felét is, hogy mi van, ha a Manson, az aki előtte a fiúm volt, hogy valóban ő volt-e az.   Ez volt a 2013-as nyári kerti-partin, majd pedig 2013 őszén felvállaltam, hogy zavarnak a kertipartik a szomszédban, meg itt a kertünkben, és öcsém dühös lett emiatt, és útban voltam, és pont megint kerti sütögetős-főzőcskézős dolog volt, mikor feljött az emeletre a szobámba, berontott, vagyis kellemetlenül berúgta az ajtót, és leüvöltötte a fejemet. Megvágott borotvával, folyt a vérem, és meg is vert. A haverja, aki meg még nálam is idősebb, és talán a legjobb barátja, végignézte az egészet, és nem segített nekem, ott állt az ajtóban. Mer szegény Zolikát (az öcsémet) ilyenkor nem szabad bántani, amikor részeg az italtól, és kicsit is dühös, mert valami éppen felhúzta az agyát. Ilyen az öcsém, és senki nem csinál ellene semmit, még anyukám párja sem emelt eddig rá kezet, sőt, olyan mintha meghunyászkodna és félne tőle, mert Zoli magas erős izmos és „túl őszinte”, magabiztos, önző, sohasem áldoz ránk- anyukámra és rám, csak a türelméből, ezt ő is mondta, mert szerinte mi- és ezt is ő mondta- mást nem érdemlünk. Lenézi anyukámat, semmibe veszi, káromkodik vele, kezet emelt rá többször is, és megfenyegette, hogy laposra veri, Mutternek szólítja, alig tiszteli, csak ha pénzt akar „kicsalni” belőle, vagy ha ellenem kampányolva szid előtte és anyukám párja, Józsi előtt. Józsi nem szól semmit. Se ezért, se másért. Még azért se szokott szólni, ha előtte vagy a hátuk mögött anyukámat bántja az öcsém; sosem emelte fel rá a hangját, sosem higgasztotta le, nyugtatta le rendesen, és öcsém vele is úgy bánik mint egy kutyával, akit csak akkor tisztel meg, ha előtte áll, vagy ha éppen itatni akarja –Zoli a Józsit- mert mást italon meg cigin és jópofa laza dumcsizáson kívül mást nem is akar a Józsitól.
Nagyon nem olyanok vagyunk mint egy család, az öcsém azt hiszi ő a család feje, mintha én az ő lánya vagy senkije, kutyája lennék, de sokszor úgy érzem, hogy a kutyáit is jobban szereti mint engem, az egyetlen nővérét, aki beteg- ezt mindig hozzáteszi, mindig hozzá teszi a beteg szót, és direkt belém dumálja, a lelkembe tudatosan, hogy én beteg vagyok, szerinte dagadt vagyok, és szerinte nekünk- nekem meg neki, sosem kéne lelkiznünk, kedvesen, szeretetteljesen  beszélgetnünk meleg családi körben vagy kettesben, mert szerinte én csak azért vagyok, hogy ő elviseljen engem, mert még bírja, de ha tovább lelkizek vagy bátran, őszintén beszélek vele, normálisan, nem csak tőmondatokban, sokszor rám se néz, a TV-t bámulja, vagy a cigijét, az ujjain a pecsétgyűrűit, és a sört a kezében, vagy hogy mi van ráírva a címkére, ami a  borosüvegen található. Vagy nézi az ősei- az én őseim is; (nyugodjanak békében!) fényképeit, és azon töri a fejét hangosan gondolkozva, hogy vajon melyikőjükre hasonlít jobban, melyikük alteregója lehetne. De csakis az apai ágra büszke, de nagyon, az anyai nagymamámat azt mondja szereti (aki már nem él), és lenézi, megveti az anyai nagyapámat, aki most nősült újra. Az esküvőjükről hazafelé az autóban- mikor négyesben Józsi, anyukám, öcsém és én jöttünk tartottunk hazafelé, megint csak kicsit már megártott neki az ital (öcsémnek), és hangosan szidott engem, meg kiabált. Szinte minden héten kiabál anyukámat szidva, mikor nincsen itthon anyukám, és van hogy helyette is engem szid, mert rólam is megvan a véleménye, még ital nélkül is, mindig.
 Anyukám nem akar nagymama lenni, azt mondta, nem akar unokát. Sütöttem pogácsát, arra is azt mondta, hogy nem kell minden héten süteményt sütni, én viszont szeretnék házas lenni, férjhez menni, és a jövőben jó háziasszony és rendes feleség lenni, gyerekekkel, de anyukám mintha ezt nem akarná belül meghallani. Attól még hogy skizofrén vagyok, még hozzá mehetek valakihez feleségül, nem?  Anyukám nem szeret főzni. Mindig azt mondja, hogy fáradt mikor megjön a munkából, és „nincs” ideje sem, vagy csak nem akar. Nem akarok olyan lenni mint ő! (…-itt írtam pár dolgot, de blogba nem írom ki). Nem örül, hogy szerelmes lettem a volt főnökömbe, az előző munkahelyemről (Alfa Rehab. Nonpr. Kft.). Elbocsátottak a munkahelyről, ahol idáig dolgoztam. Létszámleépítés volt, és rengeteg embert kirúgtak, vagyis nem hosszabbították meg a munkaszerződésünket. Felmerült az én nevem is, és állítólag kimondott ok nélkül rábólintottak arra a lehetőségre, hogy akkor én nekem is mennem kell. Pedig előtte ígérték meg, idén tavasszal, személyesen, a munkahelyen, hogy nem fognak kirúgni, hogy nem kell elmennem, nem kell otthagynom a céget.
És a főnököm elkezdett udvarolni. Én meg előtte a Marilyn Mansont szerettem, de ő elcsábított, és azóta szerelmes vagyok belé. Úgy emlékszem, hogy megcsókolt, és közel kerültünk egymáshoz.
Egy régi szerelmemre hasonlít, de nagyon, akivel egyszer randiztam, és volt minden : utána lettem kakaton skizofrén 2014-ben (tavasszal, amikor kijött értem a mentő, és bevittek a zártra). Szeretek a zárton lenni, főleg azóta, olyan szerelmeset álmodtam ott, hogy helyrejött utána az életem, 2014-ben. Azóta sem voltam zárton, én úgy emlékszem, pedig nagyon szerettem volna bekerülni, és ott egyszerre helyre jönni, meggyógyulni, 2017-ben is, ősszel, amikor halottak napján mentem be a nyílt osztályra a pszichiátrián. Akkor kicsit rosszba lettem az egyik betegtársammal, Brigivel. De azóta már megbékéltem vele. 2014-ben tavasszal, még a kórház előtt volt hogy nagyon sokáig hallottam őt, az igazi hangját a fejemben. Az ő hangját hallottam, és a Marilyn Mansonét. Ahogy hozzám beszélnek, vagy éppen rólam. Utáltam érte a Brigit, és akkor már ismertem is, mert élőben láttam a Marilyn Manson mellett ülni a buszon 2013-ban, illetve megismertem egy lányt ugyan abban az évben, akivel beszélgettem kicsit, egyszer előre megbeszélt helyen találkoztunk, és Briginek hívták.
  Szóval 2013 őszén találkoztam egy fiúval, aki elvitt randizni, és utána hónapokig katatonnak éreztem magam, és a Brigi hangját hallottam a fejemben. Ő féltékennyé tett, mert azt hittem Manson megcsalt vele, és hogy ő direkt idegesíteni akar. Lehet hogy azt akarta, hogy szomorú legyek, vagy hogy megbosszuljak valamit, valami veszteséget.
De én nélküle is nagyon szomorú voltam, magamba zuhantam, előtte vágott meg az öcsém borotvával és vert meg, alázott meg, és meg lettem fenyegetve is,- szóval emellett is úgy éreztem, hogy egy Carlo nevű férfit szeretek, aki olyan, mint egy pandamaci. És hogy ő egy Anonymus, akinek fedőneve az „András”, akivel randiztam, és hogy ő is szeret engem, ugyan úgy, ugyan azokkal az érzésekkel mint én Őt. És hogy Ő az igazi sorsom, a nagy Ő. És hogy egy Vera nevű nővel szeretne féltékennyé tenni, mert úgy emlékeztem, hogy írt egy levelet e-mailben, -mert eleinte leveleztünk- és hogy abban azt írta, hogy valamilyen asszony, Vera, féltékennyé tehet engem; és így később az volt bennem, hogy egy Vera nevű nő, aki lehet hogy ismerősöm, féltékennyé próbál tenni, míg én katatonként fekszem (letargiában) az ágyamban.
A volt előző munkahelyemen a főnökömet Herczegh Károlynak, Carlonak hívják, és van egy felesége, Veronika, illetve van egy zenekara, a Pandas of Princess. (Van hozzá egy plüsspandája is fülhallgatóval a fején van lefotózva.) –gondolkodik- És ebbe az emberbe vagyok szerelmes.
Vannak visszatérő álmaim róla, amiben mind a ketten benne vagyunk, és az álom végén mindig elkezd udvarolni nekem, és együtt biciklizünk.
A való életben azt mondta nekem, mikor külön hívott idén tavasszal egy másik terembe a munkahelyen, hogy szeret biciklizni, a feleségével, velem, és hogy az már nem érdekli, hogy ki követi őt (Carlot), és hogy szeret közben nekem udvarolni, pl. úgy hogy meglát az út szélén egy napraforgót, és én jutok róla eszébe, és hogy olyankor magában azt mondja: „Ó Méhecske, de jó hogy látlak!”… (Egyébként már többször hívott a munkahelyen Csuporkának, meg valami olyat mondott, mikor először meglátott engem még 2017-ben, szőke hajjal, hogy „Hol van az én aranyhajú lányom?, Hol van az aranyhajú leány?” „Ott van!”- és szembe állva velem, rám mutatott a folyosón. „Bárcsak én járnék vele.”- mondta.
 „-Csuporka, megjött Méhecske! Micimackó, hogy van a kis Csuporkád?”- kérdezte az éppen mellettem álló idősebb kolléganőmtől.
„-Jól! ,köszönjük.” – felelte a kolléganőm, majd hozzáteszi: Miért nem mész oda, és kérdezed meg te? Itt áll mellettem. Az én kis csuporkám.” -2019, tavasz.
-2017-ben ősszel fel voltak háborodva a kollégák, hogy nem vállalom föl, hogy szerelmes vagyok a Carloba. Mert szerintük ő a méhecském, meg a pandám. És azt mondták, vállaljam már fel, hogy én vagyok „Csuporka”, és hogy a Carlo szeret engem, mert övé a méz, meg ő a méh a csuporban. És úgy döntöttek, hogy ha nem vállalom föl, akkor majd akit Micimackónak hívtam, kolléganőm, majd ő vállalja fel, hogy az övé vagyok, mert egyébként is azt mondták a kollégák, hogy Julika nénié vagyok –így hívják a kolléganőmet – és hogy eddig is ő volt nekem Micimackó, az összekötő kapocs, a rend és a terem közösségének összetartója,- szerintem, így azt mondták, én vagyok a csupra, az édes kis Csuporkája, mert mindenki minket kettőnket akart a teremben, úgy szerettek minket a kollégák; és azt mondták, mostantól Julika vállalni fogja, hogy ő Micimackó- mert egyébként is pirosban szokott lenni, én meg vállalom „tudatos-tudatlan” a Csuporka szerepét, és „-És így összejön a Kárló a Szilviával.”
-Ezt a Kárló előtti főnökasszonyunk, Mariann mondta, és én pont figyeltem.
-Kis Szilvi, csillagom, ezt neked mondtam.”- mondta nekem, mikor látta az arcomon, hogy oda figyeltem mit mondott.
„Meg a biciklire gondolok; meg az áldott keresztre…”
„Van kereszted Szilvike.”

 

 

Képgaléria

2019.05.05.

Dátum: 2019.05.05
Fénykép: 43
Mappák: 0

Csikitám

Dátum: 2019.05.05
Fénykép: 2
Mappák: 0

Én volnék

Dátum: 2019.05.05
Fénykép: 8
Mappák: 0

Új kiskedvenc

Dátum: 2019.05.05
Fénykép: 7
Mappák: 0
 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 2270
30 nap: 633
24 óra: 15